Póni, nyuszi, maci és a sült galamb

Sajnos nem voltunk állatkertben, bár tervezzük, hogy csinálunk egy klubos kirándulást, valahol a közelben. Aki megnézte a fényképalbumot, az már arra is rájött, hogy nem is étteremben jártunk. A szokásos helyen, a tornateremben tartottuk a júniusi klubot. A sült galambokat csak az első 20 percben vártuk a képek tanúsága szerint (anyukákat, akik előzetesen bejelentkeztek, hogy kötést akarnak tanulni), de hiába. Viszont több kismama jött, így őket tanítottuk az elölkötésre. Mivel Ildi -kisebb baba híján- Hordo Zoltánnal mutatta be a kötéseket, a többieknek nem maradt próbaalany. Itt jött képbe a lányom és táskája. A hátizsák valami varázslatos funkcióval bírhat, mert nem tudom hogy fér bele 6 B. baba, 20 plüss állat, 30 babaruha és egyéb kiegészítő kellékek, mint cumisüveg, takarók, bili ééés az sk rugalmas kendője. A felsorolás szerintem erősen hiányos.
Kiválogattuk a legnagyobb és legpuhább plüssöket a nyuszit, a pónit, alvós brumit, coco macit. Igazán csak annyi funkciójuk volt, hogy látszódjon, hova kell majd behelyezni a babát. Hova, melyik kendőszár alá kerülnek a kezek és a lábak. Azért a kék színű póni ezüst csillámos testtel kendőbe kötve több volt mint vicces.



A gyakorlottabb kendőzők kipróbálták a háti duplót, szintén Ildi útmutatásával.



Vendégünk volt Szabóné Eszter dúla. Vele sok mindenről beszélgettünk. A háborítatlan vajúdásról, szülésről; mi a dúla szerepe a szülésnél; miben tud segíteni; mi az amit nem csinálhat; különböző testhelyzetek alkalmazása vajúdás, szülés során; gátvédelem; szoptatás fontossága. Könyveket is ajánlott:
Frédérick Leboyer: A gyöngéd születés
Penny Armstrong és Sheryl Feldman: A születés művészete
Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
Sheila Kitzinger: A szülés árnyékábanwww.ateszulesed.hu
Aki most nem tudott eljönni a beszélgetésre, az találkozhat még Eszterrel a gyulai Babahordozó Héten októberben.



Következő klub július 3-án 11.30-tól a gyulai kórház tornatermében.

Egyszer fent, egyszer lent...

A védőnőknél meghirdetett szülésfelkészítő keretén belül megtartott előadásunk jól sikerült. 11 kismama volt, közülük többen is érdeklődtek a hordozás iránt. Sőt, Eszter már a szombati klubunkhoz is csatlakozott.
Az előadás anyagát átalakítottuk. Kimaradt a kisfilm, helyette egy rövid előadást tartottam, Balu "közreműködésével". Ennek köszönhetően elég szaggatott lett a beszédem, mert mindig azt lestem, hogy mikor sikerül neki az odakészített csúszdán spárgában lesiklania. A tömeg (még volt 3 klubtagunk is babákkal) is megzavarta, ezért 5 percenként kérte, hogy vegyem fel. Persze pár másodpercnél nem maradt többet ölben.
Az előadás után jött a gyakorlat. A különböző hordozókat mutattuk be használat közben. Beszéltünk az előnyükről, egy-egy típus esetleges hátrányáról, a helyes használat és megkötés módjáról. Azt is sikerült bemutatnunk, hogy mennyire szeretik a kicsik ha anyukájuk testközelségében lehetnek, ugyanis a két Törpilla orvul elaludt a hordozóban, így Balura maradt a próbababa szerepe. Ő viszont nem győzte a bemutatást, így előkerült Hordo Zoltán is.
Végül pár kismama kipróbálta gyakorlatban is a kendő felkötését.


Békéscsabai Születés Heti szereplésünk már kevésbé volt sikeres. Ami úgy gondolom, a meghirdetés, kiplakátolás hiányosságainak tudható be. Mindössze 3 érdeklődő jelent meg. Ebből egy anyukát mi vittünk, egy nagymama és az utánunk következő dúla volt a hallgatónk. Csak azért volt "tömeg", mert a klubunk nagy létszámban jelent meg. Tulajdonképpen előklubozást tartottunk: Erika kötését javította Ildi és Orsi, hordozókról beszélgettünk, a gyerekek játszottak.
A következő előadó pedig már nem is tartott előadást.
Remélem és kívánom, hogy jövőre nagyobb érdeklődés legyen a Születés Hete iránt.

Hordo-Zol-tán?

Mi igen. Hogy hogyan? Elöl (kifelé véletlenül sem), csípőn és háton. Hogy kit? Naná, hogy a gyermekünket. Ám előfordul (különösen a klub ideje alatt), hogy valamelyik baba bojkottálja a hordozást (alszik, eszik, nyűgös...). Mivel ez az az alkalom, amikor új kötéseket tanulnánk, vagy a meglévőeket pontosítanánk, gyakorolnánk, ezért kellett valami megoldást találni. Így született meg Hordo Zoltán, alias Zolika. Rövid vajúdás után, sikerült rátalálnom egy multi legfelső polcán.
Mivel egyes paramétereit tekintve Zolika koraszülöttnek mondható ( a súlya nem érte el az egy kilót, viszont 60 cm hosszú) így kis családommal orvosi team-et alkottunk. Ha sorozatfüggő lennék, most dobálózhatnék nevekkel, de sajnos Ross és Carter dokin kívül senkit nem tudok. Esetleg még Dr House. Szóval a két nagyobbik gyerekem mikor megtudta, hogy felhízlaljuk a babát, dietetikus lett. Nekiálltak a kiskonyhájukban jobbnál jobb ételeket főzni és etetni a pácienst. Remekül elszórakoztak vele, csak sajnos nem indult be a várva várt súlygyarapodás. Balu, -szerintem mondanom sem kell azoknak, akiknek hasonló korú gyerekük van- szemész lett. A súlygyarapodáshoz ugyan semmi köze, viszont az ellenkezőjét igen gyorsan el lehet érni azáltal, hogy módszeresen nyomkodja, na jó vizsgálja Zolika szemét. Így a vizitet rövidre fogtam.
Azonban még mindig egy kiló alatt volt a baba. Így lett belőlem sebész - alias Benton doktor (megy ez a neves dolog, ha összeszedem magam). Igaz eddig csak a szike másik oldalán álltam (inkább feküdtem), de mit mondjak ez azért így szórakoztatóbb verzió. A gyerekeket pedig gyorsan átképeztem műtőssé. Máté altatás gyanánt jól kupán nyomta a babát, természetesen a kicsi volt a segédje. Miután ezzel is megvoltunk elkészítettük a töltő anyagot: 3kg só, zacskók, lufik, cellux. Ezekből kisebb csomagokat csináltunk. Feltártam a műtéti területet, kiszedtem a vattát. Döbbenetes mennyiség volt benne. Ekkor jött a meglepetés. A végtagokat olyan jól megcsinálták, hogy kb egy 5 mm-es lyuk volt rajta. Ezen képtelenség volt betuszkolni a sóval megtömött lufikat. Már a kínai termékekben sem bízhat az ember. Végül a fejébe tettem két lufit-azt valamiért nem zárták le-, hogy ne lötyögjön, az eredeti tömőanyag nagy részét is beleraktam. A törzs kapott egy kiló sót, amit ki sem szedtem az eredeti zacskóból, a műanyag kar és láb folytatásához pedig egy-egy sóval töltött lufit. Elég kemény lett, így a maradék vattával körbebéleltem. Annyira megtömtem a babát, hogy nem is sikerült összevarrni a hasát, ezért polár anyaggal egészítettem ki. Súlya 2800 gramm lett. Rövid lábadozás után pedig a beteget gyógyultnak nyilvánítottuk.