Mi igen. Hogy hogyan? Elöl (kifelé véletlenül sem), csípőn és háton. Hogy kit? Naná, hogy a gyermekünket. Ám előfordul (különösen a klub ideje alatt), hogy valamelyik baba bojkottálja a hordozást (alszik, eszik, nyűgös...). Mivel ez az az alkalom, amikor új kötéseket tanulnánk, vagy a meglévőeket pontosítanánk, gyakorolnánk, ezért kellett valami megoldást találni. Így született meg Hordo Zoltán, alias Zolika. Rövid vajúdás után, sikerült rátalálnom egy multi legfelső polcán.
Mivel egyes paramétereit tekintve Zolika koraszülöttnek mondható ( a súlya nem érte el az egy kilót, viszont 60 cm hosszú) így kis családommal orvosi team-et alkottunk. Ha sorozatfüggő lennék, most dobálózhatnék nevekkel, de sajnos Ross és Carter dokin kívül senkit nem tudok. Esetleg még Dr House. Szóval a két nagyobbik gyerekem mikor megtudta, hogy felhízlaljuk a babát, dietetikus lett. Nekiálltak a kiskonyhájukban jobbnál jobb ételeket főzni és etetni a pácienst. Remekül elszórakoztak vele, csak sajnos nem indult be a várva várt súlygyarapodás. Balu, -szerintem mondanom sem kell azoknak, akiknek hasonló korú gyerekük van- szemész lett. A súlygyarapodáshoz ugyan semmi köze, viszont az ellenkezőjét igen gyorsan el lehet érni azáltal, hogy módszeresen nyomkodja, na jó vizsgálja Zolika szemét. Így a vizitet rövidre fogtam.
Azonban még mindig egy kiló alatt volt a baba. Így lett belőlem sebész - alias Benton doktor (megy ez a neves dolog, ha összeszedem magam). Igaz eddig csak a szike másik oldalán álltam (inkább feküdtem), de mit mondjak ez azért így szórakoztatóbb verzió. A gyerekeket pedig gyorsan átképeztem műtőssé. Máté altatás gyanánt jól kupán nyomta a babát, természetesen a kicsi volt a segédje. Miután ezzel is megvoltunk elkészítettük a töltő anyagot: 3kg só, zacskók, lufik, cellux. Ezekből kisebb csomagokat csináltunk. Feltártam a műtéti területet, kiszedtem a vattát. Döbbenetes mennyiség volt benne. Ekkor jött a meglepetés. A végtagokat olyan jól megcsinálták, hogy kb egy 5 mm-es lyuk volt rajta. Ezen képtelenség volt betuszkolni a sóval megtömött lufikat. Már a kínai termékekben sem bízhat az ember. Végül a fejébe tettem két lufit-azt valamiért nem zárták le-, hogy ne lötyögjön, az eredeti tömőanyag nagy részét is beleraktam. A törzs kapott egy kiló sót, amit ki sem szedtem az eredeti zacskóból, a műanyag kar és láb folytatásához pedig egy-egy sóval töltött lufit. Elég kemény lett, így a maradék vattával körbebéleltem. Annyira megtömtem a babát, hogy nem is sikerült összevarrni a hasát, ezért polár anyaggal egészítettem ki. Súlya 2800 gramm lett. Rövid lábadozás után pedig a beteget gyógyultnak nyilvánítottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése