Egyszer volt Budán kutyavásár...

Igen. Akik ismernek, azok már sejtik miért ez a februári klub címe. Januári rekordomat nem sikerült megismételnem. Elkéstem. Pedig alapjában véve pontos ember vagyok, de amióta gyerekeim vannak, minimum fél óra késéssel számolni kell. Gyerekenként.
A továbbiakra viszont remélem, hogy nem lesz igaz a fenti állítás. Egyrészt mert most voltunk a legtöbben (remélem csak nőni fog a létszám), másrészt több hónapi unszolás eredményeképpen másnak is megjött a kedve a blogos bejegyzésekhez. Így most februári klub...Ildikóka módra:

(Ja, üdv Manófalvi a nem túl népes rendszeres olvasók között! Figyelek ám!;-))

Sziasztok!
Ildi vagyok a klubból, Mamamin: Ildikóka.

Lehet hogy itt-ott kacifántos mondatokkal találkoztok, de aki ismer egy kicsit már megszokta csapongó gondolataimat, soraimat.
(Majd készülök egy beszámolóval a "találkozásról" a hordozással, de az egy másik bejegyzés lesz.)

El kell mondjam, hogy engem mint "otthonülő" anyukát nagyon feldob, feltölt ez a havi egy találkozás, de szerintem mindenki így van ezzel aki eljön a klubba. Mindig várom a hónap első szombatját. Most komolyan lehet, hogy kinevettek, de számolom a napokat azon a héten, mint ahogy az iskolás gyermek számolja hány nap van hátra a vakációig.

Eljött a február hatodika. Megkésve érkeztünk Ágival egyszerre. Már 2 klubtagunk ott volt, Klaudia Lottival és Andi Jankával, valamint Adri ( http://www.dradri.gportal.hu/ ), egy kedves mamami, - aki Budapestről jött párja családjához-, Anna Melindával. Végre el tudott jönni a klubba.

Szóval gyorsan lepakoltunk: hordozók a bordásfalra, pelusok a matracra. Közben megérkeztek Orsiék Orosházáról Erikkel.

Egy ilyen szombat délelőtt úgy szokott lenni, hogy segítünk egymásnak, ki kinek tud, a kötések gyakorlásában, beszélgetünk hátunkon az alvó gyerkőcökkel, - ami most nem így volt, szinte egyik csemete sem aludt szaladgálunk utánuk, most már több a mászó baba mint az ölbebaba.

Következett egy kis házisüti nasi, beszélgetés, játszadozás, etetés, szopiztatás. Marcit annak reményében, hogy aludni fog felkötöttem a hátamra, egyik kedvenc klubos mei tai-omba, a Hunbabába. Nagyon szeretjük Marcival és a férjemmel együtt. Közben megjöttek Erikáék is Békéscsabáról Virággal.

Tele pocakkal jöhetett egy kis gyakorlás.

Először Andival pontosítottunk egy-két részletet a rugalmas kendő használatával kapcsolatban, ami már nála volt az elmúlt hónapban. Nagyon ügyes, egyből ráérzett a lényegre, ez már kiderült amikor még pocakosan jött el a klubba. Janka is szeret a kendőben lenni anyukája közelében,és reméljük ezután még jobban szeretni fogja.

IGEN-IGEN MINDEN KISMAMÁT SZERETETTEL VÁRUNK, HOGY MÉG A BABA SZÜLETÉSE ELŐTT MEGISMERKEDJEN A KÜLÖNFÉLE HORDOZÓTÍPUSOKKAL, HORDOZÁSMÓDOKKAL. HASZNÁLJÁTOK KI A LEHETŐSÉGET!!!

Majd Klaudia próbálta ki a klubos Hajtkát. Először háton hordozáshoz, de az nem tetszett Lottinak, majd elölhordozáshoz. Ebben a helyzetben jobban érezte magát a kicsi lány. Erikáék a Babbinkát -ez egy csatos hordozó- próbálták fel, jól állt nekik, és elsőre kényelmesnek találták. Orsiék kipróbálták Ági Scootababy-jét, ez kifejezetten csípőn hordozáshoz való, legközelebb én is felveszem.

Kicsit késve, de befutottak Krisztiék a kis Dominikkal. Szerette volna megtanulni a háton hordozást. Kendővel próbálta, az nem jött be valahogy neki, most a mei tai volt soron. Még kell nőjön Domi, hogy kényelemes legyen neki is.

Adriék a klubos Nandut használták a délelőtt folyamán, én még kipróbáltam a csatos Bamberoot. Azt hiszem ennél kényelmesebb hordozót nem próbáltam, de a maga módján mindegyik kényelmes. Mindegyik mást ad, kialakításánál fogva máshova terhel, és mindenkinek más jön be.

A klubidő vége felé gyakoroltuk a BWCC-t , szerencsém volt végre kipróbálni a Lisát -Didymos márka-, csak sajnos a hossza épp hogy jó volt ehhez a kötésmódhoz.
Íme egy videó arról, hogy is néz ki ez a kötés.

Most hadd jöjjön egy kis beszámoló a klub apró tagjairól a babákról:

Tudni kell, hogy hasonló korú babák vannak, kivéve talán Balut, aki 16 hónapos . Következik Virág aki 2 nappal idősebb Marcinál, ők 9 hónaposak. Erik 8 hónapos. A sort folytatja Lotti és Dominik, akik 4 hónaposak és végül Janka aki 1 hónapos.

Időnk végeztével összepakoltunk, és megbeszéltük, hogy március első szombatján, 6-án újra találkozunk a szokott időben.

Remélem mindenki jól érezte magát, én mindig így vagyok vele. Lassan itt az idő, újra számolom majd a napokat, addig is örömteli hordozást és olvassátok szeretettel a blogot! Majd jövök még élménybeszámolóval, ahogy ígértem.

Rekordok napja...

avagy a januári klub. Pozitív és negatív rekordban is volt részünk. A pozitív azzal kezdődött, hogy én értem elsőnek a klubba, amire még nem volt példa. Így volt időm elrendezni a termet, elővenni a hordozókat, még a tagok érkezése előtt.
Mondjuk ez a gyorsaság elsősorban annak volt köszönhető, hogy csak a legkisebb jött velem. Kész felüdülés volt, hogy csak őt kellett lesni. Mert azért a többiek nagyobbak már, de a két-három óra klubozás sok nekik. Az első fél órában még szépen játszanak, második fél óra evés-ivás és utána jön az ereszd el a hajamat. A kicsi félig felkötve valamilyen hordozóban a hátamon lóg (mert éppen gyakorolnánk valakivel), mikor a nagy üvölt, hogy a középső szétszedte a játékát és elkezdi kergetni. A középső üvöltve, kacagva menekül kerülgetve, felbukva a "tereptárgyakban" (kisebb gyerekekben), majd hirtelen visítani kezd, hogy sürgős kisdolga van. Igyekszem őket rendbe rakni, míg a kicsi még mindig félig felkötve lóg rajtam. És ez még csak a bemelegítés volt. :-) Na ezért örültem, hogy most csak a törpe volt velem.

Azért nem unatkoztunk, a kicsik is remekül elszórakoztattak minket. Pankrációval kezdtek. :-))Ebben főleg a három fiú vett részt. Zsófi tárgyilagosan szemlélte az eseményeket, az is lehet, hogy szurkolt. Természetesen Balu fiam a súly és ebből kifolyólag az erőfölényének köszönhetően vezetett. Kiszedte a cumit Marci szájából, elvette a játékot és végül a fekvő Erik homlokának az erősségét vizsgálta úgy, hogy jó erősen nyomogatta a mutatóujjával. Erik egy darabig gondolkodott, hogy most sírjon-e, de végül férfiasan tűrte.

Pankráció

Erik később udvarolni próbált Zsófinak. Ez úgy zajlott, hogy Tarzan szerű csatakiáltást hallatott mellette, amitől viszont a kislány roppant megijedt és sírni kezdett. Ez utóbbitól meg a két fiú, így pár másodpercen belül dobhártyaszaggató üvöltés volt a teremben. Balu már hozzászokott ehhez a decibelhez (lévén, hogy még van két testvére), így csak egykedvűen nézte, hogy mi lehet a gond. Később Erik újból próbálkozott az udvarlással, ekkor már sikeresen- legalábbis a képek tanúsága szerint.

Udvarlás

Jutott idő beszélgetésre is, sőt jóformán csak ezt csináltuk. Változatos témák voltak terítéken: alvásproblémák, szoptatás, hozzátáplálás, EC, hordozáshoz kapcsolódó élménybeszámolók, tapasztalatcserék.

Mindössze két mei tai (Ildi és Adél által) és egy kendőkötés (bwcc) történt. Ez utóbbit én kötöttem, Ildi segítségével. Így végre sikerült rájönnöm arra, hogy mit csináltam eddig rosszul. Még Orsinak is meg akartuk tanítani, de idő hiányában elmaradt.

Mi volt a negatív rekord? Sajnos a létszám. Sokan mondták, hogy jönnek, de végül csak négyen voltunk. Igaz, még jött négy klubtag, de csak 5 perc erejéig ugrottak be.

A következő alkalom február 6-án lesz 10.30-tól, a kórház tornatermében. Elsősorban batyukötést fogunk gyakorolni. (Orsi és a bátrabbak bwcc-hetnek;-), Ildi meg jön egy jordan bemutatóval.) Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Új hordozó eszközök érkeznek!