2010. december 31., péntek

Bacicsere



Folytatom a lemaradások pótlását, így jöjjön a novemberi klub. (Már korábban megírtam, csak nem töltöttem fel.)
Gondolom sokan ismerik iskoláskorukból a Megy a labda vándorútra kezdetű dalos játékot. Nos a klubban mi kifejlesztettük - egész pontosan a gyerekek - a törpékre (értsd 1 évestől két éves korig) szabott verzióját. Ez a következő: Megy a cumisüveg vándorútra, egyik szájból a másikba. Aki tudja, meg ne mondja hol van épp a baci útja.
A játék nyertese, aki egy vagy két nap elteltével sem betegszik meg. Jelentem, mi a nyertesek közé tartozunk.. A decemberi klubban (vagy itt) várom a többiek eredményhirdetését is.
Remek matematika órai feladvány lehetett volna az összes cumisüveg, az összes gyerek által történő tesztelésének a felírása. Manóink tuti megcsináltak minden lehetséges verziót.
Csak félve említem azt a zöld csodát (bilit), amit Orsiék hoztak. Balu nagyon szerette volna kipróbálni. Lehet, hogy a decemberi klubban ez lesz a sláger?


Befejeztük a hordozós héten megkezdett beszélgetést is: A várandósságról, a gyereknevelésről és gondozásról, a hordozásról férfi/apa szemmel. Gábor mint témavezető vállalta, hogy ír pár sort erről a blogba, de végül visszamondta. Így most be kell érnetek ennyivel.




2010. december 12., vasárnap

Apák napja



Nem tudom más hogy van vele, de én szívesen nézegetek olyan képeket, ahol apák gondozzák, hordozzák, játszanak gyermekeikkel. Ilyenkor néha előfordul, hogy homályosan is látok. ;-) Sőt olyan is, hogy"véletlenül" ilyen témájú fotók vannak a számítógépen, mikor a férjemnek átadom a helyet. Némi célzattal. Párom is sokat segít, de vannak dolgok, pl.: pelenkázás, amit nem vállal be. Az a nők dolga. Rezignáltan ránéz a képernyőre, majd közli: Jó megcsinálom, de akkor holnaptól te vágod a füvet (merthogy az férfimunka). Nem tudom miért gondolja azt, ettől megijedek. Két éve könyörgök neki, vegyen nekem egy normális fűnyírót, mert a dömpere után térdig érő fű marad az első udvaron.
Persze ritkán, de előfordult, hogy átpelenkázta a gyereket. Hát, lehet hogy jobban jártunk volna, ha hagyja még pácolódni az előző pelusban. Meg olyan is volt, hogy telefonon felhívott, mikor is érek haza. Majd megállapította, jó akkor azt megvárják.
Az októberi klubban (igen jól látjátok, jelentős lemaradásban vagyok) az apáké volt a főszerep. A szokásoshoz képest többen voltak. Segítettek a párjuknak kendőkötésben, sőt kötést tanultak, hordoztak, pelenkáztak. Tapasztaltabb gyakorló apukák tanácsot adtak. Az apák napja pedig a novemberi klubban egy beszélgetéssel folytatódott. Erről majd a következő bejegyzésben.