Nem tudom más hogy van vele, de én szívesen nézegetek olyan képeket, ahol apák gondozzák, hordozzák, játszanak gyermekeikkel. Ilyenkor néha előfordul, hogy homályosan is látok. ;-) Sőt olyan is, hogy"véletlenül" ilyen témájú fotók vannak a számítógépen, mikor a férjemnek átadom a helyet. Némi célzattal. Párom is sokat segít, de vannak dolgok, pl.: pelenkázás, amit nem vállal be. Az a nők dolga. Rezignáltan ránéz a képernyőre, majd közli: Jó megcsinálom, de akkor holnaptól te vágod a füvet (merthogy az férfimunka). Nem tudom miért gondolja azt, ettől megijedek. Két éve könyörgök neki, vegyen nekem egy normális fűnyírót, mert a dömpere után térdig érő fű marad az első udvaron.
Persze ritkán, de előfordult, hogy átpelenkázta a gyereket. Hát, lehet hogy jobban jártunk volna, ha hagyja még pácolódni az előző pelusban. Meg olyan is volt, hogy telefonon felhívott, mikor is érek haza. Majd megállapította, jó akkor azt megvárják.
Az októberi klubban (igen jól látjátok, jelentős lemaradásban vagyok) az apáké volt a főszerep. A szokásoshoz képest többen voltak. Segítettek a párjuknak kendőkötésben, sőt kötést tanultak, hordoztak, pelenkáztak. Tapasztaltabb gyakorló apukák tanácsot adtak. Az apák napja pedig a novemberi klubban egy beszélgetéssel folytatódott. Erről majd a következő bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése